Portré egyenruhában

Varga Ernő tű. alezredes, tűzoltósági főtanácsos
Dunaújváros MJV Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságának parancsnoka

Volt idő, amikor én voltam a legfiatalabb parancsnokok egyike az országban, ma már az idősebbek között tartanak számon. Arról a több mint három évtizedről, ami a két dátum között eltelt, van mit mesélni - mondja Varga Ernő, a Magyar Tűzoltó Szövetség legrangosabb kitűntetése, a Széchenyi Ödön emlékplakett 2011. évi kitüntetettje, akivel ebből az alkalomból beszélgettem.

Sokat számít az ön értékrendjében egy kitűntetés? Örül annak, hogy mások is észrevették azt, hogy kiválóan teszi a dolgát?

Minden embernek van önbecsülése saját magával szemben. Nem biztos, hogy közkinccsé akarja tenni, amit álmodott, önmagához viszonyított mérce az, amit szeretne elérni. Mint mindenkinek, természetesen nekem is voltak és vannak céljaim. Teljesülésükhöz az is kell, hogy a kollegák segítsenek. A parancsnok megfeszülhet, ha a beosztott állomány ezt nem teszi meg. Én minden elismerésemet úgy élem meg, hogy az egyben az állomány tevékenységét is dicséri. A parancsnokság életében történtekért én vagyok felelős. A sikerekért mindenki megdolgozik. Ha valamit nem tudunk megoldani, azt elsősorban a saját kudarcomnak tekintem, én hibáztam. Ha jól dolgozik az állomány, az valamennyiünk számára büszkeség.

Számított arra, hogy ilyen magas elismerésben részesül?

Nem számítottam rá. A megyei Tűzoltó Napon kaptam meg Székesfehérváron, a Megyeháza réztermében. Pozitívan éltem meg ezt az időszakot, mert két tűzoltó kollegám munkáját is elismerték: egyikük soron kívüli előléptetésben részesült, a másik "Bátorságért" érdemjelet kapott.

Az utóbbi időben a mindennapok feladatian kívül sok olyan esemény történt országszerte és szűkebb értelemben vett pátriája, Dunaújváros környékén is, amelyek ugyancsak embert próbálnak.

Mindenki előtt jól ismertek a bekövetkezett események, az árvizek, a vörösiszap katasztrófa, valamint a mi működési területünkre eső két partfalcsúszás. A tűzoltóság tudta a dolgát. Olyan magas szinten, olyan emberséggel állt helyt, mint amit a helyzet megkívánt. Ezt a lakosság is észrevette. Az egyik érintett település, Kulcs családi napot rendezett. Polgármesterük nemcsak a tűzoltókat hívta meg ebből az alkalomból a segítségnyújtást megköszönendő, hanem családjukat is. A vöröiszap katasztrófa elhárítási munkálataiban két váltás állomány, összesen tizenegy fő vett részt, ugyancsak felkészülten, empátiával.

Minden fiú álma az, hogy katona legyen, vagy tűzoltó. Önt mi motiválta, amikor ezt a hivatást választotta?

Véletlenül lettem tűzoltó. Annak idején a KPM úgy gondolta, hogy a légi közlekedés olyan ütemben fog fejlődni, hogy sok felsőfokú végzettséggel bíró szakemberre lesz szükség. Ezt az életpályát képzeltem el magamnak, amikor a Kiliánon fedélzeti rádiótechnikai üzemmérnöki diplomát szereztem. Kaptam mellé egy "civil" végzettséget is, gyengeáramú híradástechnikai üzemmérnök lettem. Azután 1981-ben, amikor az előző évfolyam végzett, kiderült, hogy nem tudják őket elhelyezni. Ha valaki olyan helyet talál, ahol van rá igény - mondták, nem kell a tanulmányi költségeket visszafizetni. Az egyik szobatársamnak akkor már az Országos Tűzoltóparancsnokságon volt biztos helye, ő javasolta, hogy próbáljam meg én is. Sikerült. Némi motiváció is volt a dologban, hiszen anyai nagyapám szülővárosomban, Bicskén önkéntes tűzoltó volt. Távoli kötelék, nem tudtam erről a munkáról túl sokat, semmi esetre sem volt tudatos választás.

Aztán annyira megszerette, hogy azóta egész életét Szent Flórián oltalma alatt éli.

Hát igen. Az általam preferált Fejér megyében, Dunaújvárosban, felsőfokú végzettségű szakembert kerestek. Az akkori parancsnok, Szabó Alajos hívott - én pedig jöttem. Kiemelt megelőzési főelőadóként egy nagy csapat tagja lehettem. Ahhoz, hogy megszeressem a szakmát, éppen olyan emberekre volt szükség, mint ők, akik szívvel - lélekkel tették a dolgukat. Jó volt egy Szabó Alajossal, egy Párkányi Ferenccel együtt dolgozni. 1984. szeptemberében Szabó parancsnok nyugdíjba ment, én lettem az új parancsnok, Párkányi Ferenc helyettese. 1989-ig töltöttem be ezt a beosztást, azóta pedig én irányítom a parancsnokságot.

Minden tűzeset kihívás, de biztosan van olyan, amely élénken megmaradt az emlékezetében.

Bár a konverter tüzet már itt éltem meg, akkor még nagyon kezdőnek számítottam. Így pályafutásom első komoly tűzesetének - amikor jelentős erők mozdultak meg - a kokszolói szalagtüzet tekintem. Emlékezetes marad a FAM -nál bekövetkezett hatalmas tűzeset, már csak a méretei miatt is.

A civil életben úgy tartják, hogy a tűzoltókat tiszteletnek kell öveznie, hiszen akár saját testi épségük veszélyeztetése árán védik életünket és javainkat. Mit tehet a szakma annak érdekében, hogy ne következzen be tragédia?

Mint mindenben, nálunk is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert. Minden lehetőséget ki kell használni a gyakorlásra, például légzőkészülékkel közlekedni, a pincékben akadályokat elhelyezni, "szokni" a tüzet. Nem könnyű egy tűzoltó gyakorlat megszervezése, de feltétlenül szükséges, hogy a tűzoltó érezze, lássa, tudja, szokja a meleget, a füstöt, tanulja meg, hogy mire képes. Hogy legyen önbizalma. Minden körülmények között bíznia kell önmagában, a társában és a védőfelszerelésben. Különböző cégeknek vannak teszt-pályái, éles szituációkat tudnak produkálni. Kiváló alkalom a gyakorlásra. A környezetünkben lévő tűzoltóságokkal (VÉD-SZ, Dunaferr) kiváló a kapcsolat, jól ismerjük egymást, tudjuk, milyen alapkiképzést kaptak, mondhatjuk akár úgy is, hogy saját magunknak képeztük ki őket.

Egy tűzoltó kerülhet olyan helyzetbe, amikor saját személyisége sérül. Miként lehet ezt kivédeni?

Az újonnan felvett tűzoltóknak részt kell venniük egy boncoláson. Meg kell ismerniük az alap dolgokat, például a szagokat, a vér látványát, fel kell készülniük arra, hogy mivel találkozhatnak egy - egy esemény kapcsán. Tudomásul kell venniük az elmúlás tényét - bár kétségtelen, hogy azt gyermek sérült esetében nagyon nehéz feldolgozni. A tűzoltó találkozik először a bajba jutottakkal, hiszen a riasztástól számított két percen belül kell elhagynia a laktanyát. Némelykor pszichológiai érzékkel kell is kell rendelkeznie a tűzoltóknak - ilyenkor az első egy - két mondat a vízválasztó - , a roncsból való mentés terén viszont sokat fejlődött a technika.

Lánya részben követte az apai példát, ő is a lakosság védelmével foglalkozik.

Anita a Dunaferr iskolában végzett, rendvédelmi szakon. Az ott tanultakat a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Dunaújvárosi Polgári Védelmi Kirendeltségén kamatoztatja, miközben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, katasztrófavédelmi szakirányon tanul tovább.

Végezetül még egy kérdés: milyen célja van a jövőre nézve Dunaújváros HÖT parancsnokának, és milyen vágyai vannak Varga Ernőnek, a magánembernek?

Szeretnék a tűzvédelem terén mindent megtenni, ugyan olyan becsületesen, mint eddig, erre a kitűntetés is kötelez. A tűzvédelem érdeke nyerne, ha az állomány megkapná jogos járandóságát, ha a lakosság elismerésén kívül az anyagi megbecsülés mértéke is tükrözné a munkánkat, ha jelenleg ugyan olyan kondíciók lennének, mint öt évvel ezelőtt. Azt kívánom továbbá, hogy uralkodjék békesség a tűzoltó társadalomban, és azt, hogy olyan légkörben élhessem le hátralévő éveimet, mint amikor nem egyik napról a másikra kellett élnünk. Átmeneti időszakban vagyunk, jó lenne látni a végét! Magánemberként is dédelgetek egy vágyat: szeretném, ha volna egy unokám, aki egyszer talán átveszi tőlem a stafétabotot!

Kovács Lászlóné

A tagszervezetek által képviselt értékek megóvása a cél

Pillanatképek a Fejér Megyei Tűzoltó Szövetség 2011. évi közgyűléséről

A hagyományokhoz híven, ebben az esztendőben is Székesfehérváron, a Megyeháza Réztermében találkoztak egymással a 47 tagszervezetet összefogó Fejér Megyei Tűzoltó Szövetség képviselői, egyrészt azért, hogy elöljárói számot adjanak a Szövetség 2010-ben folytatott tevékenységéről, másrészt pedig azért, hogy a kollektív bölcsesség elvén - meg aztán az Alapszabály is ezt kívánja - összeállítsák új munkaprogramjukat.

A Közgyűlés levezető elnöki tisztét - mint már hosszú évek óta minden alkalommal - ezúttal is Varga Ferenc ny. r. ezredes, alelnök töltötte be. Először is köszöntötte a megjelenteket, köztük
Pleizer Lajos urat a Fejér Megyei Közgyűlés alelnökét
Bárdos Zoltán mérnök mk. pv. alezredes urat a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóját
Molnár József tű. alezredes urat a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgató-helyettesét
Deák Dezső urat a Fejér Megyei Polgári Védelmi Egyesület elnökét
Árvay Gábor urat és Kedves Feleségét (Árvay Gábor úr nagyapjának Vida Pál volt a bérmaapja)

A közgyűlés kiváló alkotó légkörben, pergő ritmusban folyt. A napirendi pontok sorát az elmúlt évről szóló beszámoló nyitotta meg, az FMTSZ elnöke, Mihály János ny. tű. ezredes tolmácsolásában. Mint azt tőle megtudtuk, a Szövetség az Alapszabály és a vonatkozó jogszabályok szerint működött, fontos feladatának tekintve a szakmai képzettség, az elhivatottság, az összetartozás és mindazon értékek megóvását, melyeket a tagszervezetek képviselnek. Szólt arról, hogy 2010-ben megalakult a Létesítményi Tűzoltók Országos Szövetsége, az Udvardi Sándor elnök - egyúttal az FMTSZ titkára - által irányított LTSZ, melynek munkáját a megyei szövetség támogatja. Az is újdonság a Fejér Megyei Tűzoltó Szövetség életében, hogy megújult, naprakész információkat tartalmazó, igényes honlapján kaphatnak és adhatnak tájékoztatást a tagszervezetek. A beszámoló kitért a külföldi tűzoltóságokkal ápolt partnerkapcsolatokra, melynek szakmai szempontból is van hozadéka. Elnök úr minden önkéntes segítőnek megköszönte az olyan rendkívüli helyzetekben tanúsított helytállást, mint a vörösiszap katasztrófa, vagy a kulcsi löszpart megcsúszása. A gondok mellett szép napok is voltak: 2010-ben jubileumot köszönthetett a dunaújvárosi HÖT és a váli ÖTE, megalakulásuk hatvanadik, illetve százhuszonötödik évfordulóját. A Tűzoltók Napján viszont Völgyi Sándor ny. tű. őrnagy, az FMTSZ alelnöke és az Iszkaszentgyörgy ÖTE tagja, Emperger János örülhetett a gróf Széchenyi Ödön emlékplakettnek. Az év során a nagy elődről, a 155 évvel ezelőtt született Vida Pálról is megemlékezett a hálás utókor.

Továbbiakban szó volt a beszámolóban az FMTSZ egyik legfontosabb tevékenységéről, az oktatásról, melyhez képzett előadók nyújtanak segítséget a Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósággal kötött együttműködési megállapodás keretében. Az elmúlt évben 153 fővel gyarapodott a 40 órás tanfolyamot végzettek száma. A másik tevékenység, amire nagy gondot fordít a megyei szövetség, a fiatalokkal való foglalkozás. Ennek meg is van az eredménye, főként Pázmánd, Vértesboglár, Vál, Kisláng, Fehérvárcsurgó, Csókakő, Lajoskomárom jeleskedett ebben a vonatkozásban. Számos versenyen szerepeltek sikerrel a megye felnőtt- és ifjúsági tűzoltói, részben hagyományőrzés okán, vándorkupákon, területi versenyeken.

A beszámoló kitért a pályázatokra - tizenhárom önkénes egyesület élt a korábbinál kevesebb támogatást nyújtó lehetőséggel -, majd a megyei szövetség MTSZ- ben végzett tevékenységéről esett szó. Mihály elnök úr megállapította, hogy az FMTSZ teljesítette 2010-re vállalt feladatait, és megköszönte a végzett munkát. A hozzászólások sorát megnyitó Varga Ernő tű. alezredes, a dunaújvárosi HÖT parancsnoka is a köszönet hangján szólt, amikor Kiss Csaba kulcsi polgármester szavait tolmácsolta a települést fenyegető partfalomlásnál nyújtott segítségért. A többi hozzászóló által kiegészített 2010 éves beszámolót a közgyűlésen jelenlevő harminc tagszervezet képviselői egyhangú szavazással elfogadták, csakúgy, mint Rabóczky Zsolt felügyelő bizottsági elnök jelentését, aki elmondta, hogy az FMTSZ az év során határozatképes üléseket tartott, alapos, átgondolt döntéseket hozott, jó kapcsolatot ápolt a tagszervezeteivel és megfontoltan gazdálkodott. Ez később Udvardi Sándor titkár költségvetéssel kapcsolatos beszámolójából is kiderült.

Egységes volt a közgyűlés akkor is, amikor megszavazta az FMTSZ 2011. évi munkaprogramját. Az Európa Tanács 2011- et az Önkéntesség Évének nyilvánította. Ezt figyelembe véve szólnak a feladatok oktatásról, a fiatalokkal való foglalkozásról, tűzoltóversenyekről, rendezvényeken való részvételről. Mivel az átgondolt, jól megfontolt tervezés biztosítja a működés feltételeit, az új év a munkaprogram és a költségvetés összhangjával indulhat.

Miközben az 1888-ban alapított Fejér Megyei Tűzoltó Szövetség életének legújabb eseménye, a Közgyűlés zajlott, mintegy kétezer fényképből összeállított válogatásban gyönyörködhettünk a kivetítőn. Felvillantak a tűzoltóversenyek izgalmas pillanatai, egy - egy ünnep eseményei, bepillantást nyerhettünk a tagszervezetek mindennapjaiba, embert próbáló szakmai kihívásokat idézett az emlékezet és ránk mosolygott néhány kedves arc is.

Fontos mozzanata volt a Közgyűlésnek az Alapszabály módosítása. Több ponton történt benne változás. Bár a résztvevők írásban is megkapták a tervezetet és a kivetítőn is nyomon lehetett követni a szöveget, Varga Ferenc levezető elnök pontról - pontra ismertette azt. Jelenlévők az Alapszabályt egyhangúlag elfogadták, valamint megállapodtak abban, hogy az éves tagdíj mértéke változatlan marad. Változás várható viszont a megyei tűzoltóversenyek szervezésének rendjében: az eddigi három helyszín helyett 2011-ben Székesfehérvár ad otthont e megmérettetésnek.

Ezután ünnepi percek következtek: az FMTSZ által alapított Vida Pál Emlékdíj átadása. Varga Ferenc először magát a díjat ismertette, majd a díjazottak munkásságát méltatta. A rangos kitűntetést 2011-ben post humus az isztiméri ÖTE néhai elnöke, Kovács Ferenc, valamint Váradi Endre, a váli ÖTE elnöke érdemelte ki. Kovács Ferenc gyermekkorában ismerkedett meg a tűzoltóléttel, érdemei vannak a versenyek terén, az utánpótlás nevelésben, a hagyományok- és a testvérkapcsolatok ápolásában. Vál ÖTE élete sokat fejlődött az elmúlt években, melyben elévülhetetlen érdemei vannak a versenybíróként is működő, önzetlen munkát végző, példaértékű együttműködésre kész elnök két évtizedes munkájának. A továbbiakban szolgálati érmek kiosztására került sor. A vértesboglári Bárdos Tibor 50 éve, a csákvári Géber Lajos 40 éve tartozik a tűzoltók nagy családjába. Az ünnepi pillanatokban sikerült néhány szót váltanom az érintettekkel:

Váradi Endre nem számított az elismerésre. Jó érzés a megbecsülés - mondta. Fontos, hogy a régi hagyománnyal rendelkező önkéntes szervezetek maradjanak fent, és működjenek minél jobban. Fő feladatuk az, hogy segítsék a tűzoltók munkáját, hogy alkossanak jó kollektívát a településükön. Ő maga egyetlen percre sem bánta meg soha, hogy a tűzoltók soraiba állt.

Géber Lajost, az FMTSZ alelnökét arra kértem, hogy képzeletbeli "emlékkönyvét" fellapozva, mondjon el egy emlékezetes esetet a sok közül, amit hosszú pályafutása során megélt. Nehéz kiemelni a legemlékezetesebbet - mondta, de van egy olyan emlékem, amit soha nem fogok elfelejteni. Egy négy lakásból álló csákvári társasházban öngyilkossági szándékkal PB gázpalackokat gyűjtött össze egy férfi. Megnyitotta a szelepeket, miközben tüzet rakott az előszobában. A kiáramló gáz begyulladt. Óriási szerencse, hogy a tüzet sikerült eloltani még azelőtt, hogy a lakás többi helyiségébe szivárgó gáztól egy elektromos készülék ízzószála robbanást okozott. A lakószobák ablakai, zsalui az utcafrontra repültek, nem tudtuk, hogy tartózkodik- e még valaki a lakásban. Aztán minden jóra fordult, a jelöltet sikerült épségben kimenteni, megbánást tanúsított. Ilyenkor az ember csak a szakmára gondol, felméri a mögötte lévő embereket, hogy képesek- e a feladatot végrehajtani, felelősséget érez irántuk, pillanatok alatt dönt. Jó érzés önzetlenül segíteni, életet - értéket menteni. Apám is ezt tette, még a régi kocsi-fecskendőkkel, ugyan ebben az egyesületben.

Alkalmat adott a Közgyűlés arra is, hogy a tagszervezetek tagjai kicseréljék véleményüket, ápolják kapcsolataikat. Néhányukkal én is beszélgettem.

A közelmúltban változás történt az Ifjúsági Tagozat élén, Dobos Tibor tagozatvezetőt Kovács Zsolt, a bicskei ÖTE "vonulós" tűzoltója, a vértesacsai ÖTE parancsnok helyettese váltotta e tisztségben. Mint mondta, a bicskei tűzoltóság sokat segít az utánpótlás kinevelésében: tűzoltóautókat mutatnak meg a gyerekeknek, versenyekre viszik őket, ifjúsági versenybíróként ő maga is tudja, hogy különös élmény ez számukra. Nem véletlen az élénk érdeklődés. Nálunk is családi program volt a tűzoltóverseny - meséli, hiszen apám volt Vértesacsa parancsnoka. Egyszer módomban volt egy huszonnégy órás szolgálatot végignézni, ez elég volt ahhoz, hogy aztán ott is ragadjak. Célom az, hogy a tagozat minél jobban működjön. A megyei szövetségben tapasztalt, segítőkész tűzoltók vannak, akik segítenek, amit ezúton is köszönünk.

Még mindig a fiataloknál maradva - ők a jövő letéteményesei - a következő beszélgetőpartnerem is értük tevékenykedik már 1995 óta, nem is akárhogyan. A pázmándi ÖTE ifjúsági felelőse, Lőrincz László tanár. Büszkén meséli, hogy övék a kistérség legrégibb civilszervezete, 1884-ben alakult a ma 90 taggal működő egyesület, soraikban 40 - 50 gyermek. Az V. Országos Ifjúsági Tűzoltóverseny különösen emlékezetes marad számunkra, hiszen lánycsapatuk 2010-ben Pusztamérgesen országos I. helyezést ért el kategóriájában, ami feljogosítja őket ebben az évben a Szlovéniában megrendezésre kerülő XVIII. CTIF Nemzetközi Ifjúsági Tűzoltó Olimpián való részvételre. A lányok lázasan készülnek, nagyon lelkesek, úgy kell őket visszafogni - mondja. Emellett tisztelik az ellenfeleket, bár úgy tartják, hogy a tűzoltóknak nincs más ellenfele, csak az idő.

Ezt vallja Mihály István, a fehérvárcsurgói ÖTE elnöke is, aki elmondta, hogy azért van óriási jelentősége az önkéntes egyesületeknek - főként, ha olyan tűzoltó gépjárművek állnak rendelkezésükre, mint amilyenhez ők osztrák partnerkapcsolatuk révén ők hozzájutottak -, mert a percekkel vívott küzdelemben sokat tudnak segíteni a hivatásos tűzoltóknak. Ő maga is az volt Székesfehérváron, mielőtt nyolc évvel ezelőtt a faluba költözött. Ma a kiemelt közhasznú szervezetként működő ÖTE hetven fős létszámával a környék tűzvédelmét is lefedi, a székesfehérvári HÖT -el és a móri ÖTE -vel kötött együttműködési szerződésre pedig azért van szükség, mert a község a két terület működési határán fekszik. Fontos, hogy alakuljon ki egy mag - mondja, fontos, hogy őket vegyék körül a fiatalok, akik tovább viszik a szellemiséget. Bár vannak konkrét feladatok is - ilyen például egy közösségi helyiség kialakítása a szertár tetőterében - főként ezen munkálkodik.

Végezetül az FMTSZ elnökét, Mihály János ny. tű. ezredest kérdeztem: mit tart a legnagyobb kihívásnak az előttünk álló évben? Az új versenyforma elfogadtatását és bevezetését - válaszolta, valamint azt, hogy a szűkösebb anyagi forrásokból, beleértve a pályázati lehetőségeket is, a szövetség meg tudja valósítani célkitűzéseit, eleget tudjon tenni a munkatervében foglaltaknak.

Kovács Piroska